„A gyermekkorunk nem a sorsunk. A természetes adottságaink nem a sorsunk. A környék, ahol felnőttünk, nem a sorsunk. A kutatások mindezt világosan igazolják (…) Gyakori vélekedés, hogy amint felnőttünk, ennyi volt — életünk és életmódunk végleges és megváltoztathatatlan. A felnőttkori fejlődéssel kapcsolatos kutatások összességét szemügyre véve azonban azt találjuk, hogy ez így egyszerűen nem igaz. Lehetséges az érdemi változás.”
Mitől válik boldoggá az élet, mi teszi teljessé és értelmessé? Erre a kérdésre alighanem más választ adunk kamaszkorunkban, mint életünk derekán vagy éppen nyugdíjas éveinkben, ám mit mond erről a világ legnagyobb és leghosszabb boldogságkutatása?
A felnőttkori fejlődést több száz résztvevő bevonásával vizsgáló kutatás, a The Harvard Study of Adult Development 1938-ban vette kezdetét, és mind a mai napig követi ugyanazon családok két-két generációjának az életét. A kötet szerzői olvasmányos stílusban tárják elénk az egyedülálló vállalkozás legfontosabb tanulságait, bepillantást engedve a résztvevők hétköznapiságukban is izgalmas élettörténeteibe.
A kutatás tanúsága szerint életünket elsősorban társas kapcsolataink minősége határozza meg: minél erősebbek ezek a kapcsolataink, annál nagyobb a valószínűsége, hogy boldog és egészséges életet fogunk élni. A könyv legreménykeltőbb állítása pedig az, hogy mindig van remény a váltásra, sosem késő megerősíteni a meglévő kapcsolatainkat, illetve újakat építeni.
