Elena Armas

De van időm, Catalina. Ami azt illeti, rengeteg. – Még a kocsi sötétjében is éreztem, hogy az óceánkék szempár olyan őszinteséggel néz rám, amire nem voltam felkészülve. – Csak olyanra várok, aki meg is érdemli.

Aaron… – Keserűen felnevettem. – …nem is kedveljük egymást. Ami nem baj, mert nagyon… mások vagyunk. Nem illünk össze. De ha még pár percet se bírunk ki egymás társaságában anélkül, hogy le akarnánk harapni a másik fejét, akkor honnan a fenéből veszed, hogy ez jó ötlet?

fenébe, tényleg ennyire elkeseredettnek és élhetetlennek hisz engem.