Kabai Erzsi sudár növésű, szép lány,
szőke haja vörösbe játszik, keskeny metszésű szemének pillantását nehéz
elfeledni. Nevetése magával ragadja a leányszállás legmogorvább lakóit is, ha
szomorú, nyomasztó csend ül a sokágyas szobán. Amióta eszmél, apátlan-anyátlan
árva, a háború utáni években idegenek közt hányódott. Csak néha bukkannak fel álmaiban a gyerekkori emlékek, arcok, hangok, színek, amelyek sosem állnak
össze egységes egésszé, hogy megfejtsék származása titkát. Egy kertes házra
emlékszik — mellette különös, piros vizű tó — s egy fiúra, akit gyerekkorában
kimondhatatlanul szeretett, de azt, hogy hol lehet ez a ház a piros vizű tóval,
és ki volt az a fiú — azt nem tudja Kabai Erzsébet. Sok minden történik Thury
Zsuzsa kitűnő regényében, sok véletlen játszik közre, és sok félreértés oldódik
meg, míg egy tavaszi vasárnapon ugyanaz a fiú kézen fogja Erzsit, hogy
elvezesse abba az álombeli házba, ahol fellelheti elveszett gyermekkorát és
jövendő boldogságát.
